Őszintén a pánik betegségről
2010 augusztusában kezdődött, nyugodtan mondhatom,hogy a kálváriám. Váratlanul megbetegedett a kutyusom,akiről soha nem gondoltam volna,hogy meghalhat. Nem,nem voltam felkészülve a halálára,hisz mindig makk egészséges volt és olyan erős szeretetet adott,melyről soha nem gondoltam,hogy egyszer elmúlhat,mert kicsiny szíve az Angyalok birodalmába költőzik. 5 napig éjjel – nappal küzdődtem érte,de sajnos nem sikerült….abban az 5 napban a poklok poklát álltam ki…nem ettem,folyadékot is csak minimálisat fogyasztottam,folyamatosan a kutyusommal voltam…csak az volt bennem,hogy nem és nem halhat meg….nem sikerült….ő elbúcsúzott….és örökre lehunyta a szemét…reggel 6.30-kor.
Este 23 óra körül lettem rosszul….izmaim lemerevedtek…tarkóm bekötött…azonnal orvoshoz fordultam,mert rettentően megijedtem…ismerős volt az orvos és kertelés nélkül közölte velem,hogy makk egészséges vagyok szervileg,de ez pánik betegség kezdete….következő éjjel megint megismétlődött…lefeküdtem,majd hirtelen arra ébredtem,hogy nem tudok nyelni,fejemet fordítani,teljesen merevek az izmaim az arcomon,pokolian megijedtem,megint azonnal orvoshoz fordultam,aki ismételten közölte velem,azt amit előző éjjel…pánik beteg vagy…pszichológus!!!!!!!!!!!!!
Rendben,mint szakember van fogalmam a pánik betegségről,és még is bele estem abba a hibába,amibe a pánik betegek. Nem mentem pszichológushoz. Relaxáltam,agykontrollt használtam,gyógynövényeket ettem,ittam. Az izmaim merevségének pokoli érzete nem is tört oly erősen rám,mint kezdetben, s.ez reményt adott,hogy tüneteim elmúlnak. Mélyen magamba temettem,a lelkem legmélyére űztem a diagnózist,hogy pánik beteg vagyok. HIBA VOLT! Mikor teljesen elmúlott a rettegett izom merevség,még rosszabb következet,pedig azt hittem,hogy a kezdeteknél rosszabb nem lehet.Teljesen jól éreztem magam és akkor hirtelen derült égből villám csapásként először csak a buszon,majd már boltban is rám tört:menekülj el innen érzés,mely egészen a halál félelemig fokozódott. Próbáltam relaxálni ilyenkor és tudatosan nem foglalkozni az érzéssel. Közöltem magammal,hogy ez csak érzés,de semmi köze a valósághoz. Ment is egy darabig. A remény megint vissza tért,hogy nem kell nekem ezzel pszichológushoz fordulnom, és nem kell senki tudomására hoznom,hogy mi is a helyzet a lelkemben. S aztán megint váratlanul rám tört. Pénztárban álltam,és éreztem,hogy most itt ebben a pillanatban meghalok,ha nem megyek el innen.Már nem segített a relax,remegni kezdett a lábam,elgyengültem,és úgy éreztem zúhanok…ott hagytam mindent és elhagytam a boltot.Kint a szabadban sikerült nagy nehezen össze szedni magam. Ez volt az a pillanat,amikor kezdtem komolyan venni,hogy bajban vagyok,kell a szakember segítsége. Hazaértem,arra már megint meggyőztem magamat,hogy Freud is megmondta,hogy ez hiszti (így hívták régebben a pánik betegséget) Páromat megkértem,hogy vásároljon be,mert nem volt időm. Mélyen hallgattam a történtekről,hogy valójában nem tudtam bevásárolni. Megint tünet mentes voltam pár napig,aztán ismételten kezdődött,és még rosszabb tünetekkel társult,ekkor már szervi reakció is lett az érzelmi reakciókhoz.Hirtelen vércukor esés,vérnyomás esés – ezek nem klasszikus tünetei a pánik betegségnek,de nálam a pánik rohamba ezek jelentkeztek. (klasszikus szervi tünet:magas vérnyomás,szapora pulzus,nehéz légzés,mellkasi szorító érzés,pokoli halál félelemmel)
Nos ez volt az a pont,amikor tudtam,hogy nincs tovább. Szakemberre van szükségem. Teljesen tünet mentes vagyok jelenleg, s mint kiderült,nálam a pánik betegséget egy hormon alacsony termelődési szintje váltotta ki. Ez a hormon aktívan termelődik a stressz helyzetekben,a stressz leküzdésére. Túl hajszoltam magam,nem foglalkoztam a figyelmeztető jelekkel,életem KO –it eltemettem és nem feldolgóztam,s kiapasztottam ezt a hormonomat. Ennyi volt hát….
